A vagyontörvénnyel elérni kívánt általános cél, hogy javuljon az állami vagyonnal történő gazdálkodás minősége, eredményessége; egyidejűleg a közvélemény számára legyen ez a tevékenység átlátható. A törvény hosszú távon is megteremti az állami vagyon hasznosításának feltételeit a korábbinál hatékonyabb és költségtakarékosabb megoldásokkal. A jogi szabályozás világos, áttekinthető, azaz egyértelmű: intézményes értelemben egyetlen szervezet a felelős a vagyongazdálkodásért. A jogszabály az állami vagyon teljes körére egységesen irányadó, ugyanígy egységesek az elvek, a hatáskörök és a követelmények is: mindez azt jelenti, hogy az eddigieknél lényegesen hatékonyabban hasznosul az állami kézben lévő nemzeti vagyon.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. három elődszervezet – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt., a Kincstári Vagyoni Igazgatóság és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet – összevonásával, azok jogutódjaként 2008. január 1-jével kezdte meg működését. A rendszerváltás óta eltelt időben a mindenkori politika a különböző minőségű állami vagyoncsoportokra eltérő stratégiákat fogalmazott meg, majd ezekhez a stratégiákhoz alakított ki intézményeket. Ennek következtében az egyes vagyonelem-csoportokat – úgymint ingatlanok, termőföldek, gazdasági társaságok – mindig külön kezelték. Az MNV Zrt. létrejötte megteremti a szervezeti feltételeit annak, hogy a nemzeti vagyont illetően egységessé váljon a tulajdonosi szemlélet.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács feladatait a vagyontörvény legfontosabb keretszabályai tartalmazzák; a jogszabály, meghatározza azokat az ügyleteket, eljárásokat, tárgyakat, amelyekkel kapcsolatosan az állami vagyon esetében az NVT illetve az MNV Zrt. kizárólagos hatáskörrel van felruházva.